A történelmi Magyarország széthullásának és a forradalmak-ellenforradalom korának krízisét a mind súlyosabbá váló náci-német veszély, majd a II. világháború, a vészkorszak, az összeomlás, az új diktatúra csapása követte. 1949-ben katedrájáról lemondva emigrációba kényszerült. A fizikai és szellemi ellehetetlenülés fenyegetésével szemben Cs. Szabó is az egyetemes európai humanizmus eszméjéhez menekült. Azt a harmadik utat kereste, amelyet nem ideológiák, politikai áramlatok, nagyhatalmi vetélkedések jelöltek ki, hanem a történelmi korok csendesen építő kultúra és civilizáció teremtő ereje. Cs. Szabó szekértáborokon kívül, azok egyoldalúságai nélkül, a szellem univerzalizmusába vetett hittel kereste nemzete és az emberiség megmaradásának lehetőségeit. E kötet emigrációja előtti írásaiból kínál válogatást. Esszéi kifejezik azt a szellemi kétségbeesést és elszántságot, amellyel egy elsötétülő világban a múlhatatlan értékek fölmutatásával akart kiutat mutatni. Mai világunkban különösen fontos az, ahogyan Cs. Szabó a történelmet a kultúrateremtés folyamataként szemléli. Ebben a keretben a magyar történelem és művelődés az egységes Európa szellemiségének része. Értelmezésében kontinensük a nemzetek, a régiók, a sokféle kultúra, a színek és árnyalatok rendkívüli gazdagságú Európája, amelynek - természetesen - a magyarságra is szüksége van. Ahogyan nekünk is Európára. Ezt az üzenetet hordozzák a Kis népek hivatása c. kötet tanulmányai.