A nagy folyamok, ha megérzik is, csakhamar elfelejtik az akkora szennyeződést, amekkorától a Bodrog halállománya évtizedekre kipusztulna. Kohéziójukat és életerejüket tudatosan óvni és ápolni a kis nyelvközösségeknek is általában nyomós okuk van, sőt jóval több is, mint azon nagy közösségeknek, melyek anyanyelvét még kívülről is állandó éltető hatás éri: az övékkel azonos nyelvű közösségeké. Az elemzéshez nem a jelenséget, hanem az egész mondatot szemeltem ki. Főtémám a nyelv mibenléte és működtetése. Ezek fölött áll a kommunikáló ember. A kommunikálás élettere és éltetője pedig az anyanyelvi közösség. Anyanyelvünk a nyelvközösség tagjainak anyanyelvi készségében él. Ez a közösség hozta létre, ez fejlesztette és fejlesztheti tovább, ez tarthatja fönn. Más szóval: NYELVÉBEN ÉL A NEMZET – a mi esetünkben (és még sokakéban) ez a megállapítás és figyelmeztetés ma változatlanul igaz s időszerű, de emígy sem kevésbé az: NEMZETBEN ÉL AZ ANYANYELV.