A Kecsesen okos csevegés az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban jelent meg, és amint a címe is utal rá, a magyar nyelvvel, helyesírásával foglalkozik. Van-e fontosabb kapcsolat ember és ember közt, mint a szó? Aki megtagadja a szót, az életet tagadja meg" - írja Benedek István, az Aranyketrec című pszichiátriai mű szerzője. Valójában a beszéd az a képesség, amely - többek között, de elsősorban - megkülönbözteti az embert az alacsonyabb rendű élőlényektől. ,,A beszéd, a szó az ember kiváltsága, amellyel élni kell" - teszi hozzá az említett kötet szerzője, mert szomorúan tapasztalja, hogy manapság a beszéd, a beszélgetés a barátok, ismerősök között, sőt, a családon belül is, időigényes luxussá vált, sztereotip, semmitmondó típusmondatokra csökevényesedett. Mai társadalmunkból éppen az hiányzik, amire a maga kietlen világában József Attila is vágyott, a "kecsesen okos csevegés". E cél előmozdítását szolgálja ez a kötet, mely egyszersmind anyanyelvünk szépségére, gazdagságára, kifejező erejére is rámutat, de szem előtt tartja a jelenkori nyelvállapot felmérését , s így célul tűzte ki az anyanyelv tisztaságának, változatosságának megőrzésére való buzdítást, különös tekintettel a Magyarország határain kívül élő magyar anyanyelvűekre, akiknek beszédét - akarva-akaratlanul - befolyásolja az illető állam hivatalos nyelvhasználata, de nem zárva ki az anyaországban élők beszédét sem, mert napjainkban ott is érvényesülnek bizonyos nemkívánatos nyelvi hatások, divat jelenségek, melyek gyökeret ereszthetnek, de szegényítik, elsekélyesítik az aktív szókincset, ráadásul átszivárognak az országhatárokon.