Hogyan is tanultuk az iskolában? A magyar nyelvújítás leghevesebb vitái a 19. század elején zajlottak: ortológusok és neológusok vívtak ezekben az években ádáz csatákat a művelt köznyelv megteremtéséért. Kazinczy Ferenc e küzdelem élére állt és diadalra vitte az újítók harcát. Orthologus és Neologus; nálunk és más Nemzeteknél című tanulmányával békejobbot nyújtott a maradi ortológusoknak, győzelemhez juttatta a nyelvújítókat, elcsitította a háborúskodást, a kiteljesedés útjára bocsátva ezzel a magyar szépirodalmi stílust valahogy így ismerjük a történetet. Az irodalomtörténet-írás persze már rég számot vetett azzal, hogy tulajdonképpen két táborról beszélni sem jogos. Jelen kötet ennél messzebbre merészkedik: megmutatja, hogy a tanulmányt, amelyet az utókor egy békekötésre irányuló stratégia záróelemének tart, Kazinczy publikálni sem akarta. Azt a szöveget, amelyet helyette Kazinczy írt s amely e könyv függelékében olvasható először nyomtatásban új összefüggésrendszerben értelmezi. És miután arra is fényt derít, hogy Kazinczy híres tanulmánya kiadása után is jócskán jelentek meg nyelvújítási témájú írások, a nyomába ered annak, hogy miért a fentiek szerint gondoljuk el ma a nyelvújítás történetét. Czifra Mariann (sz. 1979) az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének munkatársa, a Debreceni Egyetem Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport tagja. Érdeklődési területe a magyar felvilágosodás korának irodalma, a nyelvújítás kultúrtörténete, filológiai és textológiai elméletek. 2013-ban e könyvbe is beépült tanulmányával elnyerte a Martinkó András-díjat. A Leleplezett mellszobor. Nyomozások Kazinczy birtokán (Budapest, 2009) című kötet szerkesztője.