A könyv a nemzetközi és magyar gazdaságtörténet két háború közötti időszakát vizsgálja rendhagyó módon; a konkrét kutatási eredmények mellett ugyanis számot ad sajátos kutatási módszeréről, a hálózattudományi megközelítésről és annak hatékonyságáról is. A monográfia két gazdasági és pénzügyi szakember (Gerard Vissering és Hegedüs Loránt) szakmai és családi kapcsolati hálózatain tanulmányozza azokat az univerzális törvényszerűségeket, melyeket más, a természetben és a társadalomban fellelhető, úgynevezett komplex rendszerek (hálózatok) kialakulásával vagy működésével kapcsolatban már leírtak. Továbbá vizsgálja az egyes hálózatok egyénre gyakorolt hatását. Miközben arra a kérdésre keresi a választ, milyen hatása lehetett a kapcsolati hálóknak a gazdaságra, általános következtetéseket fogalmaz meg a korabeli magyar gazdaság nemzetközi kapcsolatainak jellegére és azok következményeire vonatkozóan. A szerző a hálózattudomány alkalmazásának egyik legnagyobb előnyét abban látja, hogy segítségével korábban érdektelennek tűnő vagy már felhasznált, sokszor nagy mennyiségű adatot lehet új módon rendszerezni s azokat vizuálisan is megjeleníteni. A könyv tanúsága szerint a vizualizáció nemcsak egy már korábban felmerült gyanút segíthet igazolni, de új hipotézis, s ezáltal új kutatás, illetőleg új következtetés megfogalmazásához is hozzásegíthet.