Vető Miklós 1936-ban született Budapesten, a Sorbonne-on és az Oxfordon filozófiát hallgatott. A világ számos egyetemén tanított, többek között a Yale és az Université de Rennes tanára volt. Párizsban él. Fő kutatási területe a vallásfilozófia és a német idealizmus filozófiája, elsősorban Schelling. Magyarul eddig A teremtő Isten: vallásfilozófiai tanulmányok (Budapest, Kairosz, 2011), illetve a Simone Weil vallásos metafizikája (Budapest, L'Harmattan, 2005) című könyvei voltak olvashatók. Mostani könyve Jonathan Edwardsról (1703-1758), a leghíresebb 18. századi amerikai puritán gondolkodóról nyújt átfogó képet. Azt mutatja meg, hogy a hírhedten szigorú kálvinista lelkész, a "pokol prédikátora" milyen kifinomult filozófus és teológus is volt valójában. A kálvini ortodoxiához végig hű maradt, de gondolkodása olyan metafizikai igénnyel lépett fel, amely több ponton is előremutató eredményeket hozott. A kegyelemről és a megigazult ember morális állapotáról gondolkozva arra jutott, hogy a szívnek is van egyfajta sajátos "értelme", amely a racionalitáshoz és a törvény betűjéhez való ragaszkodáshoz képest új minőséget képvisel, és a felvilágosodás ízlésfogalmával mutat rokonságot. A Szentháromságról megfogalmazott ontológiai észrevételei pedig Vető Miklós teológiai gondolkodásának szempontjából is értékesek: Edwardsnak sikerült túllépnie a skolasztika mozdulatlan, abszolút Istenén, és ki tudta békíteni a végtelen öröklét fogalmát a változásra, az újra való nyitottsággal, amely végül is a teremtés és a megváltás fő mozgatójának bizonyult a történelem során.