A "jogállamiság", "joguralom" fogalmi tartalma a jogállami átmenet kezdete óta vitatott Magyarországon, mert a globalizált világ mértékadó tudományos és politikai körei zárt és elvont fogalomként univerzalizálták, mint amely éppen vallott értékeket, államberendezkedést és emberi jogi felfogást bárhol a világban elérendő minimumként ír elő. Valójában számos, egymást kizáró értéket képviselő tág eszményről van szó, amelyhez csakis közelíthetünk, hiszen azonos támogatással kizárólag valamiféle kompromisszumos optimalitásuk érhető el, eseti mérlegelés és egyensúlyozás révén. Történelmileg maga az eszme is olyan állami vagy nemzetközi entitások problémamegoldásaiból formálódott, amelyek saját körben akkor és ott felmerült gondokra szolgáltak válaszul. Eleve partikuláris gondolat tehát, amely a konkrét valóságtól eltávolodva aligha univerzalizálható. Ráadásul eleve szabályalapú jogrendet feltételez, amely csakis a nyugati gyökerű jogi berendezkedések sajátja. Mint lényegileg vitatott fogalom, a kizárólag körülíró és példálózó jellemzésre alkalmas rendfogalmak körébe tartozik, mely jogi értelemben kritériummá, jogászilag megítélhető s szankcióval övezhető követelménnyé csakis tényállásként történő meghatározásával válhatna. A kötet Varga Csabának a rendszerváltás kezdete óta született írásaiból kritikailag újragondolt válogatást közöl több olyan mai tanulmánnyal, amely magyar nyelven még nem látott napvilágot.