A képek és a vizualitás egyre nagyobb szerepet játszik mindennapjainkban a fotók felhasználása, értelmezése mára a hazai humántudományok fókuszába is bekerült. A kilencvenes évek képi fordulatából kibontakozó új kutatási irány számos diszciplínát érint: a néprajz, a szociológia, a történettudomány és a neveléstörténet ugyanúgy ide tartozik, mint a muzeológia vagy a kommunikáció- és kultúratudományok. Jelen monográfia az ikonográfia (a képleírás és -elemzés) elméletét és gyakorlati lehetőségeit mutatja be a neveléstörténet-írás kontextusában. A kötet a szerző disszertációján és a sikeres védés óta elvégzett vizsgálatain alapul, melyek a hatvanas évek nevelési-oktatási valóságát mutatják be a fényképek által nyújtott keresztmetszeteken keresztül. A forrásbázist az országos pedagógiai sajtó antropológiai képanyaga jelenti (5371 fotóval), kiegészítve egyéb publikált fotókkal és személyes fényképekkel. A képelemzések révén az iskoláztatás és tudásátadás hétköznap tapasztalata válik megjeleníthetővé, az ifjúsági szubkultúrák világától, az úttörőmozgalom tevékenységein keresztül a munkára nevelésig, az új iskolák átadásáig vagy a tanári szerepek megjelenítéséig.