Ez a könyv Ladányi János 45 éves munkássága legfontosabb eredményeit foglalja össze. Annyiban tér el egy hagyományos szakkönyvtől, hogy elsősorban a témaválasztáshoz és a tanulságok levonásához vezető szubjektív utat, családi meghatározottságokat, élményeket és benyomásokat veszi számba. Teszi ezt úgy, hogy - a megszokott, meglehetősen bonyolult tudományos nyelvezet helyett - erősen leegyszerűsített nyelvet használ. Emellett nem a tudományos felismeréshez vezető bonyolult útra, hanem az egyes kutatások eredményeire koncentrál. A kötetben alig vannak számok és adatok - statisztikai táblázatok, diagramok pedig egyáltalán nem találhatók ebben a könyvben. A választott stílus és nyelv aztán erősen meghatározza a kötetben tárgyalt témákat is. Az első két fejezet a szerző szülőhelyével és családjával, valamint általános és középiskolai tanulmányaival foglalkozik. Ezt követi egy hosszabb, a rendszerváltás előtti és utáni szociálpolitikával foglalkozó fejezet, aminek nem titkolt célja a Kádár-rendszer alatti társadalmi egyenlőtlenségek mértékével és azok szociálpolitikai kezelésével kapcsolatos illúziók eloszlatása. A továbbiakban a szerző több oldalról járja körül azt a problémát, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának és újratermelődésének megértése szükségképpen részleges marad, ha az etnikai egyenlőtlenségek szerepét figyelmen kívül hagyjuk, és kizárólag az egyénnek a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciójából próbálunk kiindulni. Végül a könyv a nemzeti habitussal mint történelmi termékkel és történelemformáló tényezővel foglalkozik. A szöveges részekhez archív és új fotók társulnak. Az utóbbiak Csanádi Gábor munkái.