Az Európai Unió huszonhét tagállamában számos kisebbségi csoport él, nagyon különböző társadalmi helyzetben és politikai környezetben. „Egység a sokféleségben” - szól az Európai Unió jelmondata. De nem egyértelmű, hogy ebbe a „sokféleségbe” a kisebbségek is beletartoznak-e, és hogy az európai integrációnak milyen szerepe van a hagyományos nemzeti kisebbségek életében. Az 1990-es években az etnikai, nemzeti kisebbségek helyzete a nemzetközi érdeklődés előterébe került Európában. Különösen a közép- és kelet-európai országok kisebbségi problémái kaptak figyelmet, és számos kérdés vetődött fel a kisebbségek nemzetközi védelmével kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg, a mélyülő európai integráció során, egyre többet kezdtek foglalkozni azzal, hogy az Európai Uniónak milyen hatása van, lehet a nemzeti identitásokra, a nyelvpolitikára, milyen szerepe lehet a faji diszkriminációval szembeni fellépésben, illetve az európai értékek értelmezésében. A Maastrichti Szerződés, majd a Lisszaboni Szerződés új alapot adott a politikai integrációhoz, és az egykori szocialista országok csatlakozása is felvetette az európai értékek tisztázását. A keleti bővítés során a kisebbségek helyzete is napirendre került. Sokan nagy várakozással tekintettek az integrációra, amely segíthet a kisebbségeket érintő konfliktusok vagy a kisebbségek társadalmi problémáinak megoldásában. A szomszédos országokban élő magyarok és a hazai romák sorsa miatt Magyarországra ez különösen igaz. A kötet tanulmányai olyan témákat járnak körül - az uniós jog és az EU-bővítés hatása a kisebbségekre, a kisebbségi nyelvek helyzete az EU-ban, stb. - amelyek megvilágíthatják az EU szerepét a hagyományos nemzeti kisebbségek életében.