Lifelong learning - magyarul: az élethosszig tartó tanulás - eszméje az utóbbi évtizedek során nemcsak a legfontosabb pedagógiai paradigmává vált egész Európában, hanem az Európai Unió oktatáspolitikai reformkoncepcióinak összefoglaló fogalmává is. Az élethosszig tartó tanulás 1996-ben kikiáltott európai éve óta a lifelong learning-program a modern idők társadalmi, politikai és gazdasági változásaira adható egyetlen válasznak számít Európában. Jelen kutatás középpontjában az Európai Unió lifelong learning-programja áll. A koncepciót egyrészt az európai integrációs folyamat keretében, másrészt annak részeként vizsgáljuk az 1996-2005 időszakban. A vizsgálat két szintet foglal magában: az Európai Unió szintjét, valamint a kiválasztott tagországok - Németország és Magyarország - szintjét. A vizsgálat kiindulópontja az a feltevés, miszerint az Európai Unió tag- államai az EU lifelong learning-koncepciójának adaptálása során (oktatás) politikájukat, intézményeiket és azok felépítését nem mechanikusan, azaz nem az EU-előírások egyszerű átvétele révén alakítják, hanem mindig saját nemzeti érdekeik figyelembevételével valósítják meg. Jelen kutatásban Radaelli definícióját átvéve, erre a jelenségre az europizálódás fogalmát használjuk, amelyen a nemzeti (oktatás)politikák logikájában az európai integráció hatására megjelenő változást értjük. A politikai cselekvés logikájának megváltozását a kiválasztott országokban két területen vizsgáljuk: a nemzeti oktatáspolitikában, valamint a neveléstudományi vitában. A "figyelembevé- tel - értelmezés - adaptáció" többszintű elemzési séma segítségével nemcsak a lifelong learning-koncepció adaptációjának hasonlóságait és különbségeit elemeztük a vizsgált országokban, hanem az azt meghatározó tényezőket is. Az összehasonlító elemzés segítségével kimutattuk, hogy a vizsgált két európai ország oktatáspolitikája hasonló problémákkal küzd, és hasonló kihívások előtt áll. Az EU lifelong learning-koncepciója sokat segíthet abban, hogy ezek a közös problémák - legalábbis részben - közös megoldásra találjanak. Hiszen a kérdés már régen nem az, hogy szükségünk van-e az élethosszig tartó tanulásra, hanem hogy miként tudjuk azt úgy megvalósítani, hogy a koncepció ne csak politikai jelszó maradjon, és ne váljon a gazdasági érdekek kiszolgálásának legitimációs eszközévé sem.