A Laurence Sterne legismertebb fikciós írásműveit, a Tristram Shandy úr élete és gondolatait és az Érzékeny utazást prédikációival összeolvasó kritikai gyakorlat, amelyet a jelen munkában Bús Éva is alkalmaz, nem ismeretlen az angolszász sterneológiában. A megszokott tematikus párhuzamok kimutatása és egymáshoz való viszonyának vizsgálata helyett azonban ő a nevezett megközelítést kettős céllal használja: egyrészt Hayden White diskurzuselemző módszerét követve a három szöveg dikciójának meghatározó tropikus jegyein keresztül kíván közelebb jutni a sterne-i szövegszervező stratégia megértéséhez, másrészt a kijelölt trópusok értelemképző sajátságait az adott kor kultúrájának kontextusán belül kívánja érvényesíteni. A kitűzött kettős cél az egymást kizárónak tartott elméleti és történeti perspektívák régi ellentétét bolygatja meg, és tesz kísérletet összebékítésükre legalábbis az adott téma tanulmányozásán belül. Bús Éva felvetése szerint a Sterne-szövegekben szembetűnő jelenléttel bír két alakzat, az ösvény mint egyfajta út és a diribdarab avagy töredék. A fogalom, amely alapján a két regény és a prédikációk közös nevezőre hozhatók, az életírás (angolul lifewriting) műfaja. Az életet útként és utazásként szemléltető metaforák variációi a regények mellett számos prédikációban is visszatérnek, az élet maga pedig Isten mint Auktor írásműveként tételeződik, melynek értelme a csupán adott töredékét megragadni képes emberi perspektívából csak találgatható.