Az érzékelés és a gondolkodás szélsőségei, zavarai A jelen kötettel üzenetekre próbálok rávilágítani, amelyeket a világirodalom nagyjai többnyire nem tudatosan helyeztek el történeteikben. Miért nem tudatosan? Mert nem ez volt a cél. Akkor meg miért üzennek? Mert kifinomult és érzékeny megfigyeléseik alapján akaratlanul is kiaknázzák az emberi szellemi működések többcsatornás közlési rendszerét. Környezetünk és a világ kódolt üzeneteit érzékszerveinkkel kell felfognunk, majd gondolkodásunk segítségével kell megfejtenünk a számunkra szükségeseket. A külvilág ingerei ugyanis legalább két úton hatnak ránk. Az egyik folyamat közvetlen, az érzékszervek közvetítésével a tudatban is azonnal megjelenik. Ilyen például az, amikor az utcán járva elered az eső. Rögtön tudjuk, mit kell tennünk: kinyitjuk ernyőnket, vagy védett helyet keresünk. A másik hatás közvetett, mondhatni kódolt, tehát az érzékszervi észlelés közvetlenül nem jelzi. Ne elégedjünk meg tehát a látszattal, az elemi, fizikai történés rögzítésével. Próbáljuk meg a jelenségeket tér- és időbeli kapcsolatukban értelmezni. Szépíróink kalauzolnak el a legfontosabb összefüggések birodalmában.