Ez a könyv szubjektív abban az értelemben, hogy átitatja a szerző emberképe, ember-értelmezése. Más felfogások is léteznek. Ez a könyv tehát nem törekszik arra, hogy felfedje �a dolgok tényleges természetét�, vagyis nem tekinti az embert egy olyan fajta külső realitásnak, amely független volna a képtől, amelyet elméleteink segítségével megalkotni próbálunk róla. A könyv három fő részből áll. Az I. rész az élet fontos területeiről vett példákon mutatja be annak a néhány drámai következményét, hogy az emberek inkább bábunak, vagy inkább cselekvőnek tekintik- e magukat. Itt többek közt önértelmezésünk más emberekhez való viszonyunkban okozott következményeiről kívánok szólni, és arról, hogy ezirányú felfogásunk miként befolyásolja, hogy általában mennyire vagyunk készek nehéz helyzetbe került embereken segíteni, és hogy mások hatása alatt állva résen vagyunk-e, vagy hajlandóak vagyunk embereknek kellemetlenséget, fájdalmat és szenvedést okozni. A másokhoz való viszonyunk mellett az egyes emberre tett hatást is megnézzük. Többek közt azt, hogy önmagát cselekvőnek tekintve hogyan nő meg az ember esélye a nehézségek legyőzésére, míg ugyanakkor az, aki magát inkább bábunak érzi, tehetetlenné, reménytelenné, egyes esetekben depresszióssá is válhat, sőt meg is halhat. Amennyiben ezeket a következményeket fontosnak tekintjük, azonnal felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen feltételek járulnak hozzá az önértelmezés egyik vagy másik formájának kialakulásához.