"A tündérmesék mindent tudnak az emberről. A családi szerepekről, belső konfliktusokról is többet elmondanak, mint akármilyen korszerű pszichológiakönyv. Igaz, mindenről a maguk képi nyelvén beszélnek. Ha a családon belüli szerepek, konfliktusok közül akarunk megvizsgálni néhányat, nincs könnyű dolgunk. A mesék ugyanis az élet és halál örök és törvényszerű váltakozásáról, az élet mégis megszakíthatatlan folyamáról, szerepek és szereplők bonyolult és elválaszthatatlan viszonyairól beszélnek. Igazuk van a pszichológusoknak, hogy a család középpontja az anya, és persze ebből következik az is, hogy a tündérmesék, amelyeknek bölcsessége a családi élet viszonyaira, konfliktusaira is kiterjed, az anya alakjának kimeríthetetlen változatosságát tárják elénk. De a népmesék sok száz vagy ezer éve gyűlő tapasztalata mutatkozik meg abban is, hogy az apa figurája az anyáéval egyenlő súllyal és mértékben fordul elő bennük. Bármit is gondolunk az előző évszázadok, évezredek családjáról, a tündérmesék arról beszélnek, hogy különböző szerepekben, de egyformán nélkülözhetetlen a család működéséhez, a gyermekek egészséges felnőtté neveléséhez az anya és az apa. "