2008 - 2009-ben a cigánygyilkosságok tettesei úgy látogattak el a szegénység gócpontjaira, hogy igazán körül se néztek: jöttek, láttak, lőttek. A megbüntetendő falvakat átgondoltan választották ki, de a házat már nem. Amit Molotov-koktéljaikkal és puskáikkal műveltek, olyan volt, mint valamiféle morbid cigány rulett: ér, akit ér. Közvetlenül a merényletek után akadtak köztük kakukktojások is sokféle helyszínrajz készült rendőrségi és újságírói eszközökkel, de csak kevés hatolt a konfliktusok mélyére, a szomszédságba, a házfalak mögé, hogy igazán árnyalt képet mutasson fel. Mint a kötetbe foglalt tizenegy, szépirodalmi igényű riport, melyek korhű ábrázolásában még benne van a rejtély. Mondd, a Piroskától az összes befőttet elvitték? Az őszibarackot is? Az őszibarackot is. Pedig az volt a legfinomabb. Ilyesmi nem fordulhatott volna elő Rákosi alatt. * Ahogy feküdtek a földön majdnem ruhátlan! Azt hittem, sokkot kaptak, el vannak ájulva, rá is szóltam a rendőrre: Takarjátok már be, megfáznak! A rendőr meg mondja: Meg vannak halva. [] Egy másik meg azt mondta: Bedobták a Molotov-koktélt, nehogy megfagyjanak. * Nekem ájulásom van, nem emlékszek semmire. A férjem ótotta a tüzet. Az segélt neki, aki most bent van. Elkapta a láng a függönyt. Gyönyörű szép függönyünk volt, fényes, zöld. A szőnyeg is milyen szép volt. Tiszta piros! Lángolt a ház! * Nincs itt semmi probléma a faluban, csak tudni kell a cigányokkal bánni. A cigány az olyan, mint a kutya. Nem elfutni előle, nem hátat fordítani, hanem szorítani, mindig beljebb menni. * Még egy utolsó imára mindenki odadermed. Azokért, akik nincsenek itt. Aki baltával a lábába vágott, akit meglőttek, és akinek elfagytak az ujjai. * Nem maga a gyilkos?