A szerző Buda-vidék szőlő-borkultúrájának, illetve a terület utóbbi háromszáz évének történeti-néprajzi feldolgozását adja. A töröktől felszabaduló területek még a balkáni, nyílt erjesztésű vörösborkultúra (Kadarka) jegyeit hordozták, de már a nyugat-európai hatások is egyre erőteljesebben rajzolódtak ki. A szerző a módszertani kérdések mellett kiterjedt és mélyreható terepmunkát, valamint levéltári kutatásokat folytatott a pincék, présházak, pincesorok határbeli elhelyezésével kapcsolatban, alapos kutatásokat végzett a családi és kamarai térképeken, hogy bizonyítsa a jellegzetes "német", "alsó- ausztriai" pincesorok kialakulását, majd azok jellegzetességeit, esetleg a dézsmapincék hatását a paraszti építményekre. A kötet nemcsak az anyagi kultúra, a népi építkezés területét gazdagítja példamutatóan, hanem a nép társasmunkát, a pinceszerzést és a pincék környékének funkcióját, funkcióváltozását is bemutatja, s ezzel újabb hiánypótló munkát tett le az etnográfia asztalára.