Kit érdekel a 21. század elején, a mobil és a digitális kommunikáció, a globalizáció rohamos terjedése idején a rádiózás, "a nagypapa doboza"? Pláne a magyarországi és a közszolgálati. Pedig a rádiózás is óriási megújulás előtt áll hazánkban, már csak ez is indokolttá teszi a róla való szakmai diskurzus nyilvánosságát. Van Agárdi Péter tanulmánykötetének két aktualitása is. Egyrészt a - naptárilag legalábbis - jeles alkalom: 2005. december 1-jén ünnepli a Magyar Rádió megszólalásának 80. évfordulóját. A gazdag hangzó múlt és a tehetséges alkotók generációi mindenképpen tiszteletet érdemelnek; bizonyára lesz is számos méltó emlékezés és kiadvány. Ezt a kötetet azonban szigorú szembenézés: egy, a Rádió iránt szenvedélyesen elkötelezett értelmiségi fájdalmas kritikai hangvétele jellemzi. A másik aktualitása ugyanis a gyűjteménynek az, hogy a Magyar Rádió Rt. 2005 őszére drámai helyzetbe került, elsősorban a rádióelnök-választások - legalábbis eddigi - sikertelensége, az interregnum okán. De még inkább az e mögött tetten érhető, az 1998 óta egyre hallhatóbb - s főleg a 2000-ben "intézményesült" csonka kuratórium okozta - politikai kiszolgáltatottság és elfogultság ténye, a függetlenség és a szakmai hitel visszanyerése esélyeinek minimalizálódása miatt.