"Az Úr vacsorája a zsidó húsvétkor kezdődött, annak halálán és hamvaiból. E sákramentum úgy kelt életre, mint egy második főnix, hisz Urunk utolsó húsvétját halála húsvétjának nevezte. Ő vezette be és rendelte el e sákramentumot, melynek egészen az Ő második eljöveteléig élnie kell. Ebben az evangéliumi rendelkezésben Krisztus nemcsak szépségét mutatja meg, hanem erényéről is jelt ad. Az úrvacsora nemcsak kép, hanem emlő, melyből tej folyik számunkra. Krisztus részéről végtelen jóság volt testének ama áldott edényét megsebesíttetni, és kiengedni az Ő szent vérét. Gonosz dolog részünkről szándékosan dacolni e paranccsal, mely oly gazdagon megmutatja a kegyelmet, s oly közelről érinti megváltásunkat."