A 20. század a legtöbb közép-európai település történetében visszafordíthatatlan változásokat hozott. Az apró falvak népess égét különösen érzékenyen érintette – több más jelenség kíséretében – a közelükben fekvõ nagyobb városok vonzása. A folyamatszerû összhatás némely falu életében elöregedést, máshol elnéptelenedést, néha pedig a népesség szinte teljes kicserélõdését okozta. Baraca az utóbbiak közé tartozik. A falu lakosságának száma az utóbbi száz évben lényegében nem változott. A hivatalos adatokból ugyan nem derül ki, de a parasztok 10%-os kisebbségbe, a cigányok pedig 90%-os többségbe ker ültek. Hová tûnt a falu korábbi népessége? Mikor, miért veszítette el a település megtartó erejét? Milyen eredetû cigány népesség él ma Baracán? Miért nevezik magukat és egymást cigánynak, nem romának, és parasztnak, nem magyarnak? Mi az oka annak, hogy az etnikai feszültségeket inkább szító, mint békítõ korban viszonylag konfliktusmentesen él egymás mellett a két népesség? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.