David Hume morálfilozófiai gondolatainak kritikai vizsgálata arra törekszik, hogy összeegyeztesse az egymásnak sok esetben ellentmondó elemeket, feltárva ezáltal azok valódi értelmét. A legtöbb kihívással az olyan kijelentések küzdenek, mint az értelem gyakorlati szerepének vélt vagy valós tagadása, valamint az erények mesterséges voltának tételezése. Az egymással versengő értelmezések vagy arra törekszenek, hogy kimutassák az ellentmondás, amelyet felfedezni vélünk valójában csupán látszólagos, vagy épp ellenkezőleg, elismerik az írások ellentmondásos természetét és amellett érvelnek, hogy a lehetséges értelmezések közül csak az egyik egyeztethető össze Hume valódi mondanivalójával. Néhány elszigetelt esetben pedig azt hangsúlyozzák, hogy bizonyos kérdések megválaszolása épp a fogalmazásbeli nehézségek következményeképpen lehetetlen. Ezen stratégiákkal ellentétben a szerző azt javasolja, az egyes problémákat új megközelítésből, az Értekezés az emberi természetről valamint a Tanulmány az erkölcs alapelveiről című írások összehasonlító elemzésén keresztül vizsgáljuk. Az erkölcsi Tanulmány hagyományosan kevesebb érdeklődésre tart számot, dacára annak, hogy Hume önnön értékelése alapján, ez az írás fejezi ki legtökéletesebben álláspontját. Az erkölcsi Tanulmány valamint az Értekezés ilyes vizsgálata nem kizárólag azt teszi lehetővé, hogy az egyes vitatott kérdésekben állást foglaljunk, pontosabb képet kapva Hume elméletéről, de Hume saját értékelése az erkölcsi Tanulmányt illetően is argumentálhatóvá válik.