Meglepő, olykor megrázó, egészében véve mégis elbűvölő, bizonyos pontjain kifejezetten megható időutazás várja az olvasót, ha úgy dönt, hogy belelapoz Janusz Korczak fiktív emlékiratába. Ha érdeklődését a kötet címe keltette fel, és még sosem hallotta ezt a nevet, tudnia kell, hogy Janusz Korczak, született Henrik Goldszmit, a XIX-XX. század fordulójának kivételes tehetségű és adottságú polihisztora. Lengyel zsidó családban nevelkedett, és bár orvosnak tanult, először közéleti, illetve szépíróként jelentkezett. Írói álnevét egy irodalmi pályázatra választotta, majd megtartotta. Orvosi karrierje a múlt század első évtizedében indult, a varsói gyerekkórházban kapott állást. Ezekben az években gyökerezik nagyívű pedagógiai, gyógypedagógiai munkássága, amellyel iskolát teremtett. Egészen pontosan a modern pedagógia alapjait tette le a varsói zsidó árvaházzal, amelyet ő alapított, majd igazgatott. Azt, hogy reformpedagógiájának mekkora ereje volt már a maga korában is, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a lengyel katolikus egyház saját fővárosi árvaházát is Korczak elvei szerint szervezte meg, és működtette egészen a második világháborúig. Mindkét intézmény sorsát megpecsételte Lengyelország német megszállása. A katolikus árvaházat államosították, a zsidó árvaházat pedig bezárták. Janusz Korczakot és csaknem kétszáz kis neveltjét a treblinkai haláltáborban gyilkolták meg 1942-ben. Ez az írása először jelenik meg magyarul. Mondhatnánk, hogy megtalál benne mindent, amit Korczak a gyereknevelésről gondolt. Nevezhetnénk programadó műnek - ha műfajától eltekintünk, és hangvételét vesszük alapul, akár kiáltványnak is. Ő maga úgy gondolná, hogy mindegy is, mert a kérdés nem ez, hanem, hogy Ön végül majd elolvassa-e. Hiszen ha belenéz, és aztán úgy dönt, hogy nem teszi le, az azt jelenti, hogy ő megértett valami fontosat abból, hogyan működik az ember. És ez az, ami Janusz Korczakot éltette. Az Élet iskoláját 1907-ben írta. Öt évvel később, amikor az árvaházat megnyitotta, mérlegre tette mindazt, amit ebben a szövegben összefoglalt. Csakhogy az korántsem egy pedagógiai program. Az emberi lét összes aspektusa meghívást kap ebben a magával ragadó, egyszerűségében is pazar nyelvezetű, szikrázóan indulatos, ugyanakkor könyörtelenül logikus, tehát minden módon húsbavágó okfejtésben. Korczak társadalmi látlelete, illetve azzal szembeállított víziója is konkrét és szigorú. Nincs mellébeszélés, de van szeretet és elfogadás. Ennek a három attitűdnek az együttműködése teremti meg azt a közeget, amelyben nemcsak életműve, hanem egész élete értelmezhetővé válik. És ez egy nehéz terep.