Sokáig nem értettem, honnan ez a nagy tisztelet Martin Grotjahn iránt. Ebből a könyvből megértettem. Ez egy nagyon személyes könyv, egy kemény megpróbáltatásoknak kitett embertől. Nem a technikát lehet megtanulni belőle, hanem sokkal többet annál. 1904-ben született Berlinben, már a dédapja is orvos volt. -Pszichoanalitikusi képesítését is Berlinben nyerte el. Miután felesége, Erika Grosz magyar zsidó lány volt, menekülniük kellett a hitleri Németországból. 1937-ben jutottak el az Egyesült Államokba, ahol az akkori legkiválóbbak között dolgozott a Menninger Klinikán Chicagóban, majd az amerikai hadseregben szolgált pszichiáterként. A háború után telepedett le Los Angelesben és megszervezte a nyugati part első pszichoanalitikai társaságát (California Institute for Psychoanalysis). Bár akkoriban a hosszú analitikus terápiának nem voltak anyagi korlátai (hiszen a borsos óradíjat komoly arányban állták a biztosítók), Grotjahn korán felismerte, hogy a felfokozott kezelési igény és a terápiás kapacitás közötti ellentmondásra megoldást kínál a csoportos terápia. A hazai viszonyokra gondolva is indulhatunk abból a premisszából, hogy számtalan embernek lenne szüksége hosszú távú megbízható pszichoterápiás segítségre. Ennek itthon az anyagi vonzat szab korlátot, aminek kikerülésére kiváló megoldás lehet a csoportterápia. Grotjahn szemléletében a csoport az alap, amit az egyéni foglalkozások csak kiegészítenek.