A többségi magyar társadalom, hol félelemmel, hol haraggal tekint a legnagyobb lélekszámú magyarországi kisebbségre. Nemcsak a szélsőséges pártok, de a felnövekvő nemzedékek tagjai is gyanakvással és gyakran előítélettel kezelik az óriási munkanélküliséggel küzdő roma tömegeket, az eltérő születési arányokat produkáló romákat, a roma népesség arányának növekedését a magyar társadalmon belül. Természetesen éppúgy, mint más társadalmi jelenségek esetében, egy értékrendjében összezavarodott, sértettségben és panaszkultúrában virágzó ország a romák vonatkozásában sem kíván a valódi összefüggésekkel és jelenségekkel – a mélyszegénységgel, a gettósodóssal, az élet elértéktelenedésével, a perspektívátlansággal – szembesülni. Ebben a kötetben ezzel a szemlélettel kívánunk szakítani.