Esszéiben Aich Péter a lényeg igazát nem az egyoldalú megítélésben, hanem az egyensúlyban keresi, a körültekintő mérlegelésben. Módszere a kontinuitás, az evolúció szellemében fogant, ezért nem forradalmi fölfedezéseket eredményez, végkövetkeztetése mégis gyakran meglepő épp azáltal, hogy rámutat az elfelejtett vagy félreértett értékekre, vagy mert kellemetlen tényekkel szembesít: a szabadság elsősorban felelősséget jelent. Jellemző, hogy mindenki jogokat követel, már szinte fulladozunk tőlük, már azt sem tudjuk, miféle jog illet meg, de azért csak szorgalmasan tovább követeljük, újakat is agyra-főre találunk ki, felelősséget és kötelességet viszont senki sem kér, pedig egyik a másik nélkül nem létezhet. A természetben minden úgy működik, hogy egyensúlyban van amint ez megbomlik, minden arra összpontosít, hogy az egyensúly ismét helyreálljon. Márpedig a jogoknak és a felelősségnek is egyensúlyban kell lenniük, mert ha nem így van, akkor nagy a baj, megbicsaklik a világ, meghasonlik. (Intelmek)