Az Alternatívák 4. kötetének adhattam volna azt az alcímet is, hogy Geopolitikai alternatíva. Csakhogy a geopolitika - akkor - egyszerre volt számomra mentsvár és csapda. Vagyis elméleti és politikai spekulációk tárgya, amelyek folyamatosan változni kényszerültek a geopolitikai erővonalak vélt vagy valós változásait követve vagy éppenséggel azokat megelőzve. Az "erdélyi alternatíva" azonban - mindenkori geopolitikai dimenzióin túl - kezdettől fogva alapvető volt számomra, bárhogyan is változzanak az Erdéllyel és az erdélyi magyarsággal kapcsolatos konkrét politikai elképzeléseim. Ennek lényege, hogy a kisebbségi vagy nemzetiségi mivoltot soha nem tekintettem olyan tényezőnek, amit a sors vagy a Jóisten ránk szabott, és amit - ha élni és cselekedni akarunk - el kell fogadni. Ez a kényszerű adottság számomra a müssen és nem a sollen kategóriájához tartozott és tartozik ma is. Ezért gondoltam ki előbb a történelmi, majd az összmagyar és végül az erdélyi alternatívát, hogy kiutat találjak és mutassak abból a szörnyű történelmi zsákutcából, amelybe minket a magyar állam 1918. októberi összeomlása juttatott. Ma már tudom, hogy ilyen kiút nem létezik számunkra, de ezt a "tudást" csak azoknak ajánlhatom a figyelmébe, akik képesek arra, hogy a politikai boldogtalanság állapotában is (ez száz év óta osztályrészünk) nyugodt derűvel éljenek és alkossanak. (Hegyközszentimre, 2018. október)