Rubinyi Mózes (1881-1965) a huszadik század első felének nagy hatású nyelvésze. Az 1907 ben megjelent Általános nyelvészet című könyvecskéje az akkor kibontakozó új kutatási terület első hazai összefoglalója. Megjelenéskor a korabeli sajtó így dicsérte a munkát: A nyelvtudománynak, kivált erre mi felénk, nem nagy a becsülete az úgynevezett művelt nagyközönség körében. A legszürkébb elméletnek, valami penészszagú tudománynak nézik azok, akik legfeljebb csak a középiskolai színvonalig jutottak el a megértésében és megítélésében. Ezért azt lehet mondani, hogy mindenki nemes munkát végez, aki bár csak egy parányival is közelebb viszi a nyelvtudomány becsületét a közönség szívéhez. Jó célért küzd tehát Rubinyi Mózes is, mikor a maga tudását és nagy csevegőkészségét egyesíti egy irodalmi vállalkozás népszerűségével, hogy hadat üzenjen ennek az elfogultságnak. Rubinyi Mózes olyan témákat érint, melyek napjainkban is gyakran felvetődnek: A nyelvtudomány és a történeti módszer; Az ősnyelv eredete; A nyelv eredetének elméletei; A nyelvjárások és a köznyelv viszonya; A nyelvújítás és a nyelvtisztaság; A nyelvben az analógia szerepe; A hangváltozások törvényszerűségei; A jelentésváltozások mibenléte. A könyv befejező részében a szerző Platóntól és Arisztotelésztől kezdődően röviden végigtekinti a nyelvészeti elméletek fejlődését. Tárgymutató segíti a könyvben tájékozódást. Rubinyi Mózes Általános nyelvtudomány című munkája ma is hasznos, kiváló bevezető olvasmány a tudományterületbe. Ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek az emberiség talán legnagyobb találmánya, a nyelv iránt.