Somló Bódog 1919-ben két évvel a nemzetközi jogelméleti szakirodalomban igen kedvezően fogadott Juristische Grundlehre megjelenése után, s felhagyva az ún. prima philosophia kidolgozására irányuló törekvéseivel egy állambölcseleti mű megírásába kezdett. Ezzel nyilvánvalóan a történelem alakulására reagált, s az elmélettörténeti örökkévalóságok szempontjából szeretett volna választ találni kora politikai kérdéseire. Az államot illetően sem akart sub specie momenti a pillanat nézőpontjából fogalmazni, mert azt gondolta, vagy inkább azt remélte, hogy amit sub specie aeternitatis az örökkévalóság nézőpontjából mond, az érvényesebb lehet. Elhatározását és tervét egy csaknem 600 írólapból álló autográf kézirat dokumentálja, melyből egy elmélettörténeti jellegű mű körvonalai rajzolódnak ki. Tragikus halála megakadályozta, hogy megvalósítsa elgondolásait. E kötet két értékelő tanulmány és számos életrajzi adalék mellett ezt a tervezett, de végül is kéziratban maradt Állambölcseletet mutatja be.