Korunkban a mellébeszélés, ha kellő nagyképűséggel párosul, bombabiztos „műveket” hoz létre, amelyek gyakorlatilag támadhatatlanok – főleg azért, mert több szőr nő a kavicson, mint ahány új gondolat van bennük. Vannak, akik azt hiszik, az óvatosság tapintat, a határozottság viszont udvariat-lanság. Holott a határozottság az igazi udvariasság; lehetővé teszi másoknak, hogy megértsék, ki vagy valójában és mit akarsz mondani. Nekünk ma már nincs világképünk – azaz olyan összefoglaló elképzelésünk életünkről és világunkról, amelynek természettudományos felét erkölcsi oldal egészíti ki és – ez a lényeg! – így alkot egységet. A világkép keresésének helyébe valamiféle „végső” társadalmi igazság keresése került. A 20. század nagy filozófiai rendszerei már csak nagy igazolások. Az erkölcs adta „jót” és a logika diktálta „igazat” a politika diktálta „helyes” szorította ki.