Alan Weisman egészen sajátságos megközelítésben tárja elénk az emberiségnek a bolygónkra gyakorolt hatását; s arra buzdít minket, képzeljük magunk elé, milyen lehet a Föld – nélkülünk. Érzékletesen mutatja be, hogy közvetlenül az ember eltűnése után a metróalagutakat elöntő árvizek gyorsan kezdik majd felemészteni a város alapzatát, és a világ városait ma befedő aszfaltdzsungel szép lassan helyet fog adni a valódi őserdőnek.