Két évtized telt el azóta, hogy azok a nyelvészek, akik a nyelvhatár és az országhatár közötti régiókban élnek és dolgoznak, szakmai munkájukban és kapcsolataikban a határok fölé emelkedhettek, és tíz éve annak, hogy szerény - hol valóságos, hol inkább virtuális - "irodákba", "intézetekbe", műhelyekbe'', "kutatóállomásokba'' tömörülhettek. A maguk módján leszámoltak a politikai határokkal, és helyettük folyamatosan szakmai hálózatot építettek ki. Kapcsolatokat az elválasztás, az elszigetelődés helyett. Sem a kutatás, sem a nyelvhasználat nem olyan, hogy politikai határok közé lehetne szorítani, és mégis ez történt az előző század jelentős részében. A határtalanítást a nyelvészeknek is saját beidegződéseikkel kellett kezdeniük, intézményi helyzetük átértékelésével, az intézményesülési lehetőségek kihasználásával, majd folytathatták, folytathattuk a nyelv, a nyelvhasználat határtalanításával. Ezt a tíz évet kívánja dokumentálni ez a kötet beszámolókkal, tanulmányokkal, a legfontosabb kiadványok bibliográfiai adataival. (...) Miért éppen Termini lett a hálózat neve? Sokat vívódtunk rajta, végül Lanstyák Istvánt tekinthetjük névadónak, aki annak idején így érvelt: "A Termini név ... egyrészt rímel tevékenységünk egyik fontos aspektusára, a szavak, terminusok gyűjtésére, másrészt utal arra, hogy Trianon után a határon túli magyarság egyféle védőövezetet alkot Magyarország határai körül, mintegy védi az anyaországot, egy külső gyűrűt alkot, a termini, a határkövek egyfajta végvárak. Persze a mi tevékenységünk közvetlenül nem ilyen védelmi jellegű, viszont remélhetőleg tevékenységünk közvetve a határon túli magyarság fönnmaradását is szolgálja, és mindenképpen e magyar nemzetrészek nyelvének a dokumentálását. Ami pedig - akárhogy is vesszük - a magyar nyelv pozíciójának az erősítése. És hát a területek, ahol az általunk gyűjtött szavakat használják, éppúgy egy külső övezetet alkotnak a tényleges anyaországon túl, mint a limes és a termini által határolt terület a római közigazgatási egységek esetében."