A szerző a magyarországi tanyafejlődés írásbeli emlékei után kutatva a magyarok Kárpát-medencei bevonulásától a második világháborúig kísérelte meg feltárni az írásbeli emlékeket. A feltárás jogi szövegkörnyezeten keresztül történt és próbált rámutatni a tanya-puszta-szállás értelmezési problémáira. Összehasonlító elemzéseket is tartalmaz a mű a hasonló típusú tanyaszerű képződményekkel kapcsolatban. Korabeli forráselemzéseket és különböző nyilvántartásokat hívva segítségül a tanyára vonatkozó jogszabályokat, rendelkezéseket veszi górcső alá. A tanya mint napjainkban is fennálló jogintézmény, a jelenlegi nyilvántartásától jócskán eltérő jogintézménykénti megjelöléseit keresve végigköveti az ellentmondásoktól hemzsegő hazai ingatlan-nyilvántartásokban található megnevezéseket, térképeken fellelhető jelöléseket, főként urbáriumokat, felméréseket elemezve. A szerző törekedett arra, hogy rámutasson, milyen érdekek fűződtek ahhoz, hogy a tanyákat nyilvántartsák az idők folyamán, illetve miért volt mostoha sorsa a történelem elmúlt évszázadaiban. Rámutat arra, hogy a tanyákat inkább szociológiai entitásként vették figyelembe, sokáig egyáltalán nem került sor arra, hogy szabályozás körébe vonják a rájuk vonatkozó jellemzőket. A jogalkotóknak a múlt évszázadig nem fűződött különösebb érdeke ahhoz, hogy a tanyával, mint ingatlannal foglalkozzanak, a gazdasági szükségszerűségek azonban megteremtették ennek a feltételeit is mára. A kötet jogtörténeti-agrártörténeti kontextusból közelíti meg a tanyák világát, tárgyszerűségre törekedve, széles spektrumot felölelve, rengeteg adattal és forrással.