Hogyan alakult a modern pszichológia emberképe? Vajon van-e ennek köze ahhoz, ahogyan köznapi életünkben egymáshoz mint érző és gondolkodó lényekhez közelítünk? Ez a rendhagyó pszichológiatörténet a modern szakmai és a köznapi pszichologizálást együtt, egymásra válaszolgatva tekinti át. Gondolatmenete a lélektan történetét mint a köznapi, naiv és a tudományos emberismeret közötti viszony történetét írja le. A könyv visszatérő kérdése az antropomorfizmus, valamint a lelki jelenségekben rejlő célirányosság beszédmódjának jogossága, illetve kapcsolata az oksági világmagyarázattal. Ennek előtérbe állításával a könyv a lélektant mint központi embertudományt mutatja be. A szerző három évtizedes pszichológiatörténészi múlttal a háta mögött ezt a viszonyt láttatja a pszichológia legizgalmasabb problémájaként. A naiv és tudományos pszichológia egymáshoz kapcsolása sajátos visszatérő párokban jelenik meg. Olyan párokban, mint test és lélek, ember és állat, öröklés és környezet, rész és egész, értelem és érzelem, egyén és közösség, tudat és tudattalan, normális és kóros. A történeti és fogalmi bevezetés egyben a mai lélektan izgalmas vitakérdéseit is előtérbe állítja. A könyv egyszerre tankönyv a pszichológiával először ismerkedő jövendő mérnökök és közgazdászok számára, s ugyanakkor esszésorozat a pszichológia mai állásáról.