Környe titkát a múltban és a jelenben is keresem, talán maga a térség lehet a magyarázat, a Tatai-medence, aminek rezdüléseivel századok óta együtt él. Nem ellátó állomás vagy pihenősziget tehát, mint volt a római korban, de befogadó hely, hisz a 18. század óta zajló gazdasági folyamatok közepette a térség erre szocializálódott. Annyi biztos, hogy környei ember nem hasonlít arra a falusira, amelyikről 1940-ben Erdei Frenc egyetértőlegidézi Aquinói Szent Tamás szavait: "A falusi olyan, mint az egykarú és egyszemű ember: nem azért, mintha nem szeretne két kézzel fogni, és két szemmel látni, hanem azért, mert nem tud."