Magyar Zoltán és Takács György állít emléket e kötettel a méltatlanul kevés nyilvánosságot kapott tudósnak, Bosnyák Sándornak, akinek hosszúra nyúlt életpályája középpontjában mindvégig választott hivatása, a folklórkutatás állt, és annak is elsőrendű tudományos feladataként a porladóban lévő, ám még a magyar nyelvterület túlnyomó részén nagy fokú változatosságban megtalálható tradicionális népi kultúra értékeinek felkutatása és átmentése a "túlsó partra". A néprajzosok körében elterjedt közvélekedés Bosnyák Sándort máig is leginkább mint fáradhatatlan és szerencsés kezű gyűjtőt, mint a megjelenésük pillanatától kézikönyvként használatos nagyszabású folklórgyűjtemények közreadóját tartja számon.