A 19. században az egyházak a modern tömegsajtó kialakulásának következtében komoly kihívással szembesültek. Az írni-olvasni tudás növekvő szintje, illetve a sajtó olcsó, könnyen elérhető tömegtermékké válása erős vetélytársat teremtett a szószékek számára. A kihívásra kommunikációjuk megújításával válaszoltak, amiben nagy szerepet töltöttek be újonnan megindított sajtótermékeik a gyermeklapoktól kezdve egészen a politikai hírlapokig. A versenyképes sajtó megteremtésével kapcsolatos törekvések gyakran összekapcsolódtak a felekezeti identitás megerősítésének szándékával. A modern viszonyok között a felekezeti öntudat újrafogalmazására törekedő csoportok ugyanis kiemelt fontosságot tulajdonítottak a közösség sajtójának, amelynek sikerétől az egyházhoz való kötődések megerősítését és politikai befolyásuk növelését remélték. Jelen kötet tanulmányai a 1920. századi médiatörténet és elsősorban, de nem kizárólagosan a katolikus egyháztörténet metszéspontjait vizsgálják..