A kötet szakpolitikai esettanulmányként közel két évtized magyarországi kisebbségpolitikájának az egyik legjelentősebb szeletét, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény körüli, szabályozóként értelmezett ágazati döntéshozatali folyamatokat mutatja be és elemzi. Keretein belül a politikatudomány közpolitikai megközelítésének fogalom- és eszközkészletét hasznosítja, további vezérfonalául pedig a demokráciaelméletekkel szorosan összefüggő hatékony közéleti részvétel koncepciójának vizsgálata szolgál. A politológiai szemléleten kívül egyes részletek kifejtésénél szükségesnek tart bizonyos politikatörténeti és közigazgatási összefüggésekre való utalást. Fókuszában a hazai és nemzetközi szempontból egyaránt rendkívül fontos, a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és közösségi jogait, köztük autonómiáját szabályozni, illetve a többség és kisebbség kapcsolatát rendezni hivatott jogszabály helyezkedik el, amellyel kapcsolatban a törvényen túlmutató, illetve alapvető – elméleti és gyakorlati, politikai és szakmai – kérdések, problémák és dilemmák vetődnek fel. Ezek némileg magyarázatul is szolgálnak arra, hogy miért kerül a jogi norma rendre a politikai és tudományos figyelem homlokterébe. Magának a törvénynek a léte, akárcsak a benne foglalt, nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen kiterjedt és progresszív kisebbségvédelmi rendelkezések kétségkívül nagyra értékelendőek, miként az is, hogy a jogalkotók pártpolitikai kötődéstől és kormányzati ciklusoktól függetlenül törekednek annak korrekciójára, a felmerülő kérdések kezelésére, valamint a kialakult hiányosságok orvoslására. A módosítások sorában a legjelentősebbnek a 2005. évi CXIV. törvény bizonyult, amelyet az eredeti jogszabály mellett a kötet azonos szempontok alapján elemez.