Francesco Petrarca De remediis utriusque fortunae című morálfilozófiai kézikönyve, legterjedelmesebb alkotása az 1350-60-as években keletkezett. Az író olyan orvosságos dobozkaként kívánta átnyújtani leendő olvasóinak, melyben a nagy tekintélyű antik és keresztény szerzők írásaiban található bölcsességekből, tanulságos történetekből összeállított saját válogatását adta közre. A 1418. században Petrarca alkotásai közül e könyve, keresztény-sztoikus szellemiségű értekező prózájának jellegzetes darabja bizonyult a legnépszerűbbnek. Székely László erdélyi gróf 1760 és 1762 között készítette el a mű első, s mindmáig egyetlen, teljes magyar fordítását, mely első ízben lát napvilágot nyomtatásban.