A kismesterségek közül egyik legelterjedtebb mesterség a szűcsöké volt Hódmezővásárhelyen. Régebben virágzó iparág, mely nem csak tisztességes megélhetést biztosított, hanem amellett olyan tekintélyt, becsülést adott, amellyel más mesterember, a csizmadiát kivéve, nem rendelkezett. A nagy legelőknek az 1860-as évek végén történt felosztásával s a pusztai élet megszűntével a kint élő emberek élete, ruházata megváltozott. Korunk rohamos haladása, a változó divat ezt a mesterséget is elnyomta s ma már alig tud tengődni az a néhány szűcsmester is, aki még folytatja ezt a kihalófélben lévő mesterséget. A szűcsmesterséget egész mesterségnek nevezik, mivel a feldolgozandó anyagot nem készen kapja a mester, hanem maga készíti, szabja ki és varrja meg, valamint az ornamentikáját is maga készíti el.