Hogy nevezik a magyar nyelvterület különböző részein azt az edényt, amelyben a vajat köpülik? A hagyományos paraszti világ nyelvjárási szókincsének szótára megadja a választ: KÖPÜLŐ fn köpű [Dunántúl ÉK. része], rázó [Dunántúl DNy. része], tejrázó [Dunántúl DNy. része], tejverő dézsa [Erdély], vajrázó [Dunántúl DNy. része], vajverő dézsa [Erdély], zurboló [ÉK. magyarok], zürbölő [ÉK. magyarok]. Jelen szótár 4500 szavának forrása az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon. A lexikon szerkesztői a magyarázaton túlmenően több-kevesebb rendszerességgel közlik, hogy a szócikkek élén álló vastag betűs címszónak a magyar nyelvterület egyes vidékein melyek a megfelelő tájnyelvi változatai. Ilyen értelemben tehát a lexikon öt kötetében elrejtve megbújik egy tájszótár is, amely mostani szótárunkban szemünk elé tárul. A hagyományos paraszti világ nyelvjárási szókincsének szótára két nagy részből áll: 1. Ábécébe sorolt szótári rész; 2. Tájegységmutató: a szótári rész anyaga a Kárpát-medence földrajzi-táji területei szerint csoportosítva. A szótárt haszonnal forgathatják az olvasmányaik során ismeretlen tájszóval találkozó diákok, de komoly érdeklődésre számíthat a nyelvészek és néprajztudósok körében is; ugyanis a szótár magyarázó funkciója mellett igazi újdonsága, hogy ugyanannak a dolognak, tevékenységnek az egyes nyelvterületeken más és más megnevezéseit szinonimaszótár-szerűen egymás mellett közli.