Az elmúlt évtizedben a fejlett országokban lezajlott hallgatói létszám-expanzió következtében gyökeres és igen sokrétű változást élt meg a felsőoktatás. Ezek közül kiemelkedik a felsőoktatás és a kormányzatok, illetve a felsőoktatás és a társadalmi-gazdasági környezet kapcsolatának módosulása. A folyamatok mögött az a szinte megoldhatatlannak tűnő ellentmondás áll, amey a további létszámnövelést követelő társadalmi nyomás, és a permanens, mindenütt felmerülő finanszírozási nehézségek között feszül. E két kapcsolatrendszer átalakítása, átalakulása rendkívüli módon megterhelte a felsőoktatási intézményeket, akadémiai,szervezeti és érzelmi szempontból egyaránt. A kötet alapjául szolgáló kutatásunkban a témát két szinten közelítettük meg. A makro-szintet érintő vizsgálódás során fel kívántuk tárni,hogy a fentiekben jelzett filozófiaváltásnak mik a mozgatórugói, hogyan hat rá a konkrét gazdasági-társadalmi-politikai környezet. Mikro szinten, vagyis az egyes intézmények szintjén arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen támogató és fékező erők azonosíthatóak, hogyan zajlik le a váltás a maga konkrétságában ott, ahol a jelenség döntő mozzanata megtörténik. A hazai folyamatokat európai kontextusban is vizsgáltuk. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen specifikumai vannak a poszt-szocialista térségben található egyetemek viselkedésének a fejlett nyugati (főleg kontinentális európai) országok egyetemeihez képest, illetve,hogy a sajátos magyarországi feltételek milyen lehetőséget, vagy akadályt jelentenek az egyetemek számára.