Emlékszel még arra, amikor majd’ megvesztél, hogy hozzáérhess? Az ablakban lested, mikor érkezik már és nem mostad ki a párnahuzatot utána, hogy még egy kicsit megmaradjon az illata? Ha valaha voltál szerelmes, vagy épp az vagy, ismered az érzést. Aztán jön a fekete leves. A szürke hétköznapok. Egyszer csak kapod magad, hogy az alsónadrágját mosod. Vajon hova tűnt az az udvarias, visszafogott, jól nevelt, mindig frissen borotvált, mindig illatos fiú, aki mindenben egyetértett veled, aki előzékeny volt, aki minden nap bókolt, aki után olyan finom illat maradt a párnádon. Mert ennek a pasinak, aki melletted fekszik éjjelente, soha semmiben nem ért veled egyet, szanaszét hagyja a cuccait, folyton kritizál téged, semmire nem lehet megkérni, állandóan szexelni akar, ráadásul mindent felzabál. Te meg nem érted. Mi történt? Miért? Hol rontottad el? És a kérdések egyre csak fogalmazódnak, fogalmazódnak .... Miért nem cseréli ki soha az üres WC papír gurigát? Miért gyűjti halomba a ruháit? Miért hiszi, hogy vele mindig jó a szex? Miért teszi vissza a kiürült üveget, felvágottas tasakot a frigóba? Ha választania kellene a nő és a pia között, melyiket választaná? Miért nem dobja be a koszos ruhát a szennyes tartóba, ha már odáig elviszi? Miért van az, hogy ha van valami a földön, átlépi és nem veszi fel? Nyugi, azért vannak válaszok is. Igaz, csak női szemmel...