Részlet a könyvből: A szegény szabólegény, vagy a legkisebb testvér, akitől senki sem vár semmit, és akit a nagyok kinevetnek, egyszer csak átbucskázik a fején, és többé nem az, "aki". Délceg, ifjú herceg áll előttünk, aranyos ruhában, csillogó fegyverekkel. Ki ez az ifjú herceg? A szegény szabólegény, a kicsúfolt, legkisebb testvér. Pontosabban szólva, aki előttünk áll, az egyszer az ifjú herceg és a szegény szabólegény. Ez az átbucskázás, ez az átmenet minden bizonnyal csoda: áttörnek egy már elkészült és rendezett, magától értetődő világ síkjai és határai, melyben minden és mindenki az, ami... Ám az átbucskázás során felnyíló rés kijelöli a hátunk mögött elkészült struktúrában az újjászületés helyét. Aki benne áll, többé nem az, ami. Kívül a struktúrán, a felnyíló résben a szegény szabólegény és az ifjú herceg egymásba játszását csodálhatjuk: egy új eredet, az átmenet pillanatát. A kötet Machiavelliről és Carl Schmittről, a keresztény eszkatológiáról és az individualizmus-kommunitarizmus vitáról szóló írásait ez a kérdéskör, az és kérdésköre fűzi egybe.