A többi humán tudományághoz hasonlóan az immár több évszázados múltra visszatekintő lexikográfia sem vonhatja ki magát az utóbbi évtizedekben lezajlott tudományos-technológiai forradalom következményeként jelentkező változások hatása alól: alkalmaznia kell az új szótárszerkesztési módokat, forrásként kell használnia az internet által kínált adathalmazokat, elemeznie kell az online szótárakat, fel kell térképeznie az új szótár-felhasználói igényeket és szokásokat, meg kell alkotnia a hiányzó fontos műveket, stb. Mindezek mellett a kialakult hagyományokhoz és kategóriákhoz illeszkedve, továbbá a nemzetközi tudományos eredményekre is figyelemmel lehetőségei szerint hozzá kell járulnia a lexikográfia elméletének alakításához is. A fentebb leírtak okán és jegyében a Magyar Tudományos Akadémia I. Osztálya mellett működő Szótári Munkabizottság nemcsak ülésein foglalkozott a fentebb felvázolt problémákkal, hanem tanulmánykötet kiadását is aktuálisnak látta. A felkérés nyomán a kezdeményezéshez csatlakozó neves hazai lexikográfusok a szótár, az enciklopédia és a lexikon műfajait elválasztó, illetve összekapcsoló vonások különböző aspektusait számba véve világítottak rá egyfelől a szótár, másfelől pedig az enciklopédia és a lexikon eltérő, illetve közös tulajdonságaira. A megközelítések elsősorban a tipologizálást illetően olykor jelentősen különbözőek. Kitűnik a 12 tanulmányból az is, hogy célszerű lenne a kötet címében is említett három, egymással rokon vonásokat is mutató műfaj valamilyen szintű felettes terminusának megalkotása és a magyar lexikográfiai szakirodalomban való elterjesztése, sztenderdizálása. A tanulmányok rövid magyar nyelvű összefoglalói, valamint a szerzőkre vonatkozó alapvető információk a kötet végén találhatók meg. Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 172. tagja