"A gyermekrajzok elemzésével foglalkozó tanulmány ma leginkább annak illusztrálására tűnik alkalmasnak, hogy a különböző családi háttérből kikerülő gyerekek számára - a hetvenes évek közepének egyenlősítő ideológiája és igen mérsékelt társadalmi egyenlőtlenségei ellenére - milyen tisztán és egyértelműen jelentek meg az életkörülmények és életesélyek meglehetősen mereven hieralchizált különbségei." "Ezzel nemcsak azt sikerült elérni, hogy a gyerekeknek ez a része fizikailag is távol van az általános iskolától; a hivatalos papír, amely értelmi fogyatékosnak nyilvánítja őket, utólagosan is felmenti az iskolát - és a társadalmakat is - a segítség elmulasztása alól. Az áthelyezett gyerekek pedig - akik az iskolai(és nem csak iskolai) életükben addig is hátsó sorokba kényszerültek - hátraszorítottságuk, kivetettségük tényét most már hivatalos elkülönítésben is végigélik. Ráadásul mivel ennek mechanizmusa során formálisan objektív eljárásokat alkalmaztak, meg kell értenünk, hogy nehéz sorsukért senkit sem terhel felelősség, értelmi fogyatékosságuk, szellemi alacsonyabbrendűségük az ok, következésképpen a helyzet megváltoztathatatlan, bele kell nyugodni. Amikor kitörni próbálnak ebből a körből, az már rendszerint devianciának minősül." "Nincsenek utópisztikus célkitűzéseink. Az integrált képzés valamilyen formában már régen teljesen rutinszerű gyakorlattá vált Európa azon felének országaiban, amelyekhez Magyarország felzárkózni akar. Még különösebb anyagi áldozatokra sincs szükség, hiszen az elkülönült képzés nemcsak kevéssé hatékony, de költséges képzési forma is. Óvakodni kellene azonban az indokolatlan elbocsátásoktól, a kampányszerű átszervezésektl és mindenféle álmegoldásoktól!" "A burkolt, finom és szégyenlős iskolai szelekció helyét tehát átvette a nyílt és durva diszkrimináció, ami olykor az apartheidszerű elkülönítés formáját ölti. Ez mindenekelőtt a társadalmi hierarchia alapján kialakult szakadékkal magyarázható.