A kötetben tíz klasszikus mese - óvodai műsorokhoz, előadásokhoz készült - dramatizált változata olvasható. Minden forgatókönyvhöz részletes díszlet- és jelmeztervet adunk, szöveges és rajzos formában. Az előadásokon elhangzó dalok kottáját és szövegét is mellékeljük, a dalok helyét a forgatókönyvben [¯]-ikonnal jelöljük. Közöljük a mesék eredetijét is, az előadásokat betanító óvónők számára így lehetőség nyílik arra, hogy a szövegen - saját elképzeléseik szerint - változtathassanak A könyvet azoknak ajánljuk, akik még nem hiszik el magukról, hogy képesek egy mesét párbeszédes formává átalakítani. Azoknak, akik időhiány miatt nem fogtak még hozzá, és azoknak, akik más területen bontakoztatják ki tehetségüket. Egy mese eljátszásához nagyon sok felkészülési időre van szükség. Ez egy hosszú folyamat, nem szerencsés, ha mechanikussá, görcsössé, erőltetetté válik. Előbb mindig az eredeti mesét ismertessük meg a gyerekekkel. Ha ezt már megszerették, akkor kezdjük mesélni a játékhelyzetekkel együtt a párbeszédes változatot. Ezt is gyakran, de vigyázva arra, hogy nehogy ráunjanak. Külön is énekelgessük a dalocskákat, mondjuk a versikéket, rigmusokat. A felkészülés fontos része, hogy a díszletek, kellékek a gyerekek között, az ő bevonásukkal készüljenek, közben megbeszéljük, mit mire, és mikor fogunk használni. Ezeket a kiegészítőket úgy tervezzük meg, hogy sokáig, és több meséhez is használhatóak legyenek. A jelmezek is azért egyszerűek, mert nem lehet a szülőket anyagilag terhelni. Ha viszont csak meghatározott színű nadrágot, szoknyát, harisnyát, felsőt kérünk, azt szívesen beszerzik. Ezeket később hordhatja a gyermek. Amikor már ismert a szöveg, akkor következhet a játék. A helyzetekkel kezdjük. Beszéljük meg a cselekményt, és beszéljük át a szereplők valószínűsíthető érzelmeit. Mindenki minden lehet, minden helyzetben kipróbálhatja magát. Aki már megunta, az természetesen más tevékenységbe foghat. Kezeljük rugalmasan a szöveget. Ha volt elég idő a felkészülésnél, akkor már a dalok, versek, mondókák rögzültek. A többi is felidézhető, és amúgy is az a fontos, hogy igazodjon az adott szituációhoz. Végig arra törekedjünk, hogy játék legyen. Közös öröm, közös tevékenység. A végleges szereposztás általában nem okoz gondot, mert a gyerekek érzik, melyik az a szerep, amiben jól érzik magukat, ami nem megterhelő a számukra. S hogy mikor adjuk elő? Akkor, amikor már „összeállt”, eljátszása boldogító és nem megterhelő. Akkor, amikor játék, és nem kötelező produkció. Az így felkészített gyermekek beszédkészsége, memóriája, kommunikációja, figyelme, akarata, szabálytudata, önkontrollja, alkalmazkodó-, beleélő-, helyzetfelismerő képessége fejlődik. Sikerélményhez jut, és nem kudarc éri. Ezért fontos tehát, hogy játékként élhesse meg, és ne erőltetett produkcióként.