A Juhász Rokko által létrehozott szótár a folytonos oszcilláció eredménye, a jelentések oda-vissza vándorlásának helyszíne, hiszen a magyar nyelvből a sokféle idegen nyelvbe és az onnét visszaáramló jelentések hozták létre. Ezáltal speciális nyelvi terek jönnek létre e szavak által, olyan terek, amelyek a folytonos mozgás képzetét hívják elő. Ezt a folytonos mozgást a jelentés exterritorizációjaként értelmezhetjük. A Juhász R.-féle szótár szavai azonban úgy végzik el a kilépést a saját nyelv és kultúra határai közül, hogy mozdulatlanok. A szavak hangalakjába íródik bele egy idegen nyelv jelentése, és a transzkulturális homonímia eseteként is felfoghatjuk, amennyiben a nyelvnek nem nacionális jellegéből indulnak ki. A transzkulturalizmus kontextusába helyezve Juhász R. szótárát a privát nyelv ellenében ható tendenciákra figyelhetünk fel. A szavak jelentései válnak a határátlépés terepelvé, maguk a szavak nomáddá, amennyiben a jelentések elhagyják a szavakat, új jelentések társulnak hozzájuk, egy másik nemzeti nyelv szótárába helyezhetők. A szavak szubjektumszerű tényezőkké válnak, és egy magyar versben hirtelen lengyel, indonéz, francia, albán, török, baszk, maláj szavak kerülnek egymás mellé, új kapcsolódási pontokat és egy globális, nemzetek feletti hálózatot hozva létre.