A közegészségtan a határterületek tudománya. A ráépülő népegészségtani kutatások egymástól gyakran távol eső tudományterületek adatait gyűjtik egybe, elemzik. Könyvükben a szerzők arra keresték a választ, hogy a magyar nemzet születési, megbetegedési és halálozási adatai, relatív fejlettségünk ellenére miért maradnak el más, hasonló adottságú, kultúrájú, szocializációjú államokétól. A választ a magyar történelem alakulásában, a históriai események halmazában vélik megtalálni. Most először kerül sor arra, hogy a történettudomány megfigyeléseit, megállapításait egybevessék az epidemiológia, a szociológia, a geográfia és a közgazdaságtan adatsoraival orvosi szemszögből is. Arra a következtetésre jutottak, hogy a hátrányos epidemiológiai jelenségek egyik lehetséges motorjául a nemzet 20. századi történelme, szocializációja szolgál, nem elhanyagolható mértékben a kollektív tudattalanba szuperponálódott események révén. Az egyes betegségeket, a kóros folyamatokat kiváltó okok megismerése révén nagyobb az esély az elsődleges megelőzésre, illetve a demográfiai folyamatok befolyásolására. Egyén és társadalom egészsége és betegsége elválaszthatatlanok egymástól, ahogy a gyógyításuk is. A kezelés (terápia) a kórismével (diagnózis) kezdődik. A kórtörténet gyakran kórtörténelem is: az okok megértése közös vágya, érdeke betegnek és orvosának egyaránt. Könyvünk e szándékok jegyében íródott a szakemberek, a döntéshozók és a publikum számára. Gyermekbetegségeit (melyek bizonnyal vannak) magyarázza, ha nem is menti, hogy a maga nemében nemcsak magyar nyelven az első ilyen jellegű elemzés, de a világirodalom sem bővelkedik ilyen irányú munkákban.