Lep­sé­nyi Ist­ván sze­mé­lye a leg­ma­ga­sabb szin­tű mér­nö­ki-irá­nyí­tói munka mi­nő­sé­gé­re je­lent ga­ran­ci­át szer­te a vi­lág­ban. Neve össze­fo­nó­dik az egy­kor leg­je­len­tő­sebb ma­gyar gyár, az Ika­rus rend­szer­vál­tá­sig tartó si­ker­tör­té­ne­té­vel. Az Au­tó­kon­szern élén a hazai gép­ko­csi­gyár­tás te­re­pét ké­szí­tet­te elő, hogy aztán a nem kevés gán­csos­ko­dás el­le­né­re a pro­jekt meg­va­ló­sul­jon: ve­ze­té­sé­vel Esz­ter­gom­ban fel­avat­ták az első ma­gyar­or­szá­gi Su­zu­ki gyá­rat. A két, me­rő­ben el­té­rő mun­ka­mód­szer ola­jo­zott együtt­mű­kö­dé­se Lep­sé­nyi dip­lo­má­ci­ai ér­de­me. Ki­olt­ha­tat­lan ér­dek­lő­dé­se haj­tot­ta to­vább a Knorr-Brem­se Fék­rend­sze­rek Kft. élére, ahol meg­ha­tá­ro­zó fej­lesz­té­se­ket haj­tott végre. Ener­gi­á­ja szin­te ki­fogy­ha­tat­lan: több­nyi­re üz­le­ti úton van, és ma sem dol­go­zik ke­ve­seb­bet, mint haj­da­nán az Ika­rus-te­lep­re ki­jár­va. Ami­kor ja­pá­nul kel­lett ta­nul­nia, ja­pá­nul ta­nult, a napi több órás vo­nat­uta­kon szép­iro­dal­mat ol­va­sott, s ha mű­sza­ki kon­zul­tá­ci­ó­ra volt szük­ség, nem volt rest fel­ke­res­ni régi kol­lé­gá­it. Pá­lyá­ja olyan ki­vá­ló mér­nök-ta­ná­ro­ké­val fo­nó­dik össze, mint Dr. Pal­ko­vics Lász­ló, Mi­chel­ber­ger Pál vagy Jakab Má­tyás. Ez utób­bi két szak­em­ber, va­la­mint Ka­po­lyi Lász­ló e kö­tet­ben is ki­egé­szí­tik Lep­sé­nyi tör­té­ne­tét: mi­ként le­he­tett újat te­rem­te­ni a le­bom­ló hazai szo­ci­a­liz­mus­ban. Kö­te­tünk hőse a tu­do­mány alap­jai mel­lett még va­la­kit meg­is­mert le­nin­grá­di mű­sza­ki egye­te­mis­ta ko­rá­ban: le­en­dő fe­le­sé­gét. A haj­da­ni kol­lé­gis­ta pár mára nagy­szü­lő­vé lett, bár Lep­sé­nyi Ist­ván nem a hin­ta­szék­ben ül­dö­gé­lő nagy­pa­pa meg­tes­te­sí­tő­je. Hogy mivel tel­nek nap­jai, ez is ki­de­rül az élet­út­ját be­mu­ta­tó kö­tet­ből. Szent­györ­gyi Zsu­zsa vil­la­mos­mér­nök, nuk­le­á­ris szak­mér­nök, egye­te­mi dok­tor. Élet­pá­lyá­ja során volt ipari mér­nök, tu­do­má­nyos ku­ta­tó és ál­lam­igaz­ga­tá­si kö­zép­ve­ze­tő. Je­len­leg sza­bad­úszó szak­író. Mint­egy 50 tu­do­má­nyos és közel 800 tu­do­má­nyos-mű­sza­ki is­me­ret­ter­jesz­tő cikk, il­let­ve ezzel együtt immár 20 könyv szer­ző­je, társ­szer­ző­je vagy szer­kesz­tő­je.