Új és újabb anyagok és technológiák, tökéletesedett gyártórendszerek új követelményekkel lépnek elő, ezek pedig a fogaskerekek klasszikusnak és mára zártnak tűnő tudományterületét folytonos kihívások elé állítja, a megoldások pedig nem váratnak magukra. A megálmodott, majd laboratóriumban kikísérletezett hajtásokat a hatékony gyártási folyamatok teszik életképessé, amihez nem csak a pontos szerszámgépek, hanem a feladathoz illő forgácsolószerszámok is nélkülözhetetlenek. Ha figyelemmel kísérjük ez utóbbiak fejlődését az elmúlt negyedszázadban, többrétű haladást tapasztalunk: szerszámanyag, szerszámfelépítés és szerszámgeometria terén.